Ma már megmosolyogjuk a legyezőjelzésekre és táncrendekre vonatkozó, elavult szabályokat, de a modern bálokra még mindig elég szigorú etikett vonatkozik. Ez különbözteti meg őket a buliktól.

Alapszabály, hogy még a modern „szingli” világban sem illik egy nőnek egyedül bálba menni. Áthidaló megoldás: egy társaság lefoglalhat egy egész asztalt, így ha több is a nő, nem tűnik fel.

A leginkább megfelelő báli öltözet hölgyeknek a hosszú alkalmi ruha, uraknak a szmoking (amelyhez nem kötelező sem a mellény, sem a spanyol öv). Frakkot és nagyestélyit – ezek úgynevezett ceremoniális öltözetek – csak a nyitótáncot táncoló pár hordjon a fellépés idejére, mert mindkettő elég kényelmetlen viselet. A nagyestélyi ugyanis a könyököt takaró kesztyűtől az, ami – ezt tilos levenni, márpedig nem éppen könnyű benne vacsorázni.

Ha a hölgyek rövidebb ruhában szeretnének megjelenni, ahhoz az uraknak sötét öltöny, valamint fehér – hosszú ujjú – ing és nyakkendő illik. A zakót a férfi sose vegye le, mert az ing a hagyományos öltözködési protokoll szerint fehérneműnek számít! Hajnaltájt, amikor már csak a „kemény mag” marad, esetleg kivételt lehet tenni, de csakis sötét öltöny esetében, a jelen lévő hölgyektől engedélyt kérve. A frakk vagy a szmoking kabátjának levétele elképzelhetetlen. A frakkhoz fehér nyakkendő dukál (feketét a pincérek hordanak hozzá), a szmokinghoz ezzel szemben fekete. A legjobb, ha az ember nem előre megkötött gumis csokrot csatol a nyakára, hanem megtanul rendesen csokornyakkendőt kötni. (Nem akkora ördöngösség, a mellékelt ábra segítségével könnyen elsajátítható, vagy a www.youtube.com videómegosztó portálon a „bowtie” keresőszó megadásával akár filmen is megnézheti.)

Dresszkód

A „white tie” – vagy „formal” – jelentése frakk, ez a hölgyeknek nagyestélyit jelent. A frakkot fehér mellénnyel, fehér keményített inggel – amelynek gallérja egyenes, nem hajlik vissza, csak a sarka törik meg –, fekete lakkcipővel és, mint említettem, fehér csokornyakkendővel kell hordani. A nagyestélyi valójában hosszú alkalmi ruha, megfelelő kiegészítőkkel – tehát kevés, de nemes ékszerrel, kis estélyi táskával. A legfontosabb, amitől a nagyestélyi nagyestélyi lesz: a könyökön felül érő kesztyű, amelyet nem szabad levetni. Ezért az a rendező, aki étkezéssel összekötött alkalomra – akár bálra – „white tie” öltözetet ír elő, hibát követ el. (Ki tud ilyen kesztyűben jóízűen enni?!)

Kesztyű és táska viselése minden alkalomra kötelező, kalapot a helyi szokásoknak megfelelően és a megfelelő alkalommal viseljünk. Ezt az öltözetet napközben is előírhatják nagy jelentőségű ceremóniákra, ilyenkor azonban a frakk mellénye fekete.

A „black tie” vagy „semi-formal” jelentése szmoking. Ennek tartozékai: keményített – puha, lehajtott vagy egyenes gallérú – fehér ing, fekete csokornyakkendő, fekete lakkcipő, esetleg fekete mellény. A nőknek hosszú alkalmi ruha, amely lehet az a bizonyos nagyestélyi, de kesztyű nélkül. A szmokingot csak esti alkalmakra írhatják elő. Az „informal” vagy sötét öltöny – talán meglepő módon – öltönyt jelent, méghozzá sötétet. Azaz sem a világos öltöny nem váltja ki, sem a sötét zakó más színű, ugyancsak sötét pantallóval. A szín fekete vagy egészen sötétszürke (tehát nem kék, és még kevésbé barna – barnában az ember vadászni jár), feltétlenül fehér ing, elegáns nyakkendő vagy csokornyakkendő, fekete fűzős cipő, fekete vékony zokni. A zokni nem bolyhos gyapjúfuszekli, és nem bokáig ér, azaz amikor leül a férfi, akkor sem villan ki a lába szára. A nő alkalmi öltözete ebben az esetben az úgynevezett koktélruha. (A viseletet ceremoniális alkalmakra is előírhatják.) A ruha kivágott, alsó lábszárközépig ér, de lehet normál rövidségű is, és könnyebb anyagból készül.