Sok vállalkozásnak finanszírozási gondokat okoz (cikkünket errôl lásd a 23. oldalon), hogy túl sokáig kénytelen várni eladott áruja vagy szolgáltatása ellenértékére. A nagy kereskedelmi láncok hazai beszállítóinak például jellemzô problémájuk, hogy a kiállított számlák ellenértéke csak 30-60 vagy akár 90-180 napra érkezik meg a számlájára. Ez nemcsak azzal jár, hogy az áruk és szolgáltatások ellenértékét nem lehet azonnal visszaforgatni a vállalkozásba, hanem a közben felmerülô költségek finanszírozását is meg kell oldani. Szélsôséges esetben az ebbôladódó likviditási problémák a vállalkozás mûködését teljes egészében ellehetetlenítik. A faktoring – bár hazai viszonylatban még mindig sokan a lejárt, kétes követelések megvásárlásával, behajtásával azonosítják – erre a problémára kínál megoldást. A faktoringkonstrukció úgy is értelmezhetô, mint a szállítói követelés biztosítéka mellett nyújtott hitel. A faktoringcég a vevôk által befogadott számla alapján három banki napon belül kifizeti a szállítónak az adott követelés – jellemzôen – 80%-át, a fennmaradó 20%-kal pedig a vevô tényleges teljesítésekor számol el.

Tótum…
Azok a vállalkozások, amelyek jelenleg is faktoring segítségével  finanszírozzák mûködésüket, már tudják, hogy a faktorálás tárgyát képezô kinnlevôség csak jó minôsítésû, le nem járt, nem vitatott követelés lehet. Az is feltétel, hogy a bevétel stabil, hosszabb ideje fennálló üzleti kapcsolatokból keletkezzen, és a faktorcég a vevôk fizetési hajlandóságát is feltérképezhesse. A kereskedelmi bankok lassú és garanciákra épülô hitelezési gyakorlatához képest a faktorházak versenyképes alternatívát ajánlanak a fejlôdô vállalkozásoknak. A faktoringszolgáltatást igénybe vevônek nem kell dologi fedezetet biztosítania, így olyan vállalkozások is forráshoz juthatnak, amelyek a banki hitelfelvétel során elvéreznek. Gyorsaságánál és rugalmasságánál fogva a faktoring a szezonális beszállításból, értékesítésbôl adódó megnövekedett forrásigény kielégítésére is alkalmas. Emellett a faktor mint pénzügyi szolgáltató átvállalja az adósok, követelések nyilvántartását, és az utóbbiak beszedését. Ezzel csökkenti az adminisztrációs költségeket, és munkaerô-, valamint idômegtakarítást eredményez. A pénz forgási sebességének növelésével lehetôség van a további bôvítésre és terjeszkedésre, könnyebben finanszírozható az új megrendelések teljesítése.

Az árfaktor
Mennyibe kerül a faktorcégek rugalmassága? A hazai piaci szereplôk díjszabása különbözô, de két meghatározó tényezôje a faktoringdíj, valamint a finanszírozott összegre felszámított kamat.A forgalomarányos faktoringdíj, ami tulajdonképpen az állomány kezelésével kapcsolatban felmerülô költségeket fedezi, a számla bruttó értékének 0,5-1,5% között mozog. A faktoring másik jellemzô költsége az általában 80%-ban megelôlegezett összeg után felszámított kamat. Ennek mértéke – a finanszírozási ügylet kockázatától függôen – a bankközi irányadó kamat (BUBOR) plusz 3-8% között lehet.

A cikk elkészítésében közremûködött Bürg Tamás, a Debt-Invest Rt. vezérigazgató-helyettese.