A rendszerváltás óta Magyarországon több mint 3 milliárd dollár értékű kockázati tőkét helyeztek ki a tőkealapok, és ezzel az iparág csaknem 400 vállalat finanszírozási helyzetét javította, vagy éppen tőzsdére jutását segítette elő. A válság ugyan a befektetések mértékére is kedvezőtlenül hatott, a banki hitelezések leállásával azonban ismét felértékelődött a kockázati tőke szerepe. De hogyan tudják a befektetői tőkében rejlő lehetőségeket kiaknázni a hazai kis- és középvállalkozások? Oláh Lászlóval, a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület (HVCA) elnökével munkatársunk, Virág Krisztina beszélgetett.

–    Jellemzően milyen vállalkozásokban látnak fantáziát, kiket talál¬nak vonzónak a kockázati és magántőkét befektetők?

–    Olyan vállalkozásokat keresnek, amelyek rendelkeznek valós alapokon nyugvó, átlagot meghaladó növekedési lehetőséget magában hordozó üzleti tervvel és olyan menedzsmenttel, amely ezt az üzleti tervet meg is tudja valósítani. Ideális esetben a vállalkozás útját tapasztalt vezetők egyengetik, akik korábban már más vállalkozást is sikerre vittek. A magántőke sokszor valójában a menedzsmentekbe fektet be, ezért nagyon fontos szempont a vezetők személyisége, szakmai hozzáértése és meg¬győzőereje.

Általános szabályként elmondható, hogy egy társaság akkor kelti fel a magántőke-befektetők figyelmét, ha „tényleges vállalkozás”, és ha jellemzően középtávon – vagyis 2-6 éves időtávlatban – magában hordozza az átlagot jelentősen meghaladó növekedés lehetőségét.

–    Azt nyilatkozta, hogy hiába változott meg a gazdasági környezet az elmúlt 20 évben, az emberek gondolkodásmódja a vállalkozásokról csak kis mértékben módosult, a cégvezetés még gyermekcipőben jár. Hogyan fest a „gyerekcipőben járó cégvezetés”?

–    A tipikus magyar vállalkozás 500 millió–1 milliárd Ft közötti árbevételű cég, 60 év körüli cégtulajdonos-ügyvezetővel. A vállalkozás főként a tulajdonos családjának megélhetését szolgálja, a családi és a cégkasszát nem választják szét, vagyis a családi és a céges gazdálkodás összemosódik. Általában ezeknél a cégeknél jellemző az is, hogy a tulajdonos egyben a teljes menedzsment szerepét is betölti. Az ilyen vállalkozásokba bajosan tud beilleszkedni a kockázati tőke, és nehéz is elképzelni, hogy egy ilyen alapokon működő cég a kockázatitőkealap számára megfelelő üzleti stratégiát vagy vállalatirányítási rendszert tudna felmutatni.

–    Tapasztalatai szerint mennyire vannak tisztában a kkv-vezetők a kockázati és magántőke bevonásának módjaival és feltételeivel?

–    A magyar vállalkozások többsége nagyon felszínesen ismeri az alter¬natív finanszírozási formákat, ezt mutatja az is, hogy sok cégvezető azt gondolja, a kockázati tőke bevonása egy sürgős problémára nyújt azonnali megoldást, vagyis a befektető az, aki vállalja a kockázatot, és megoldja a problémát. Ezzel szemben a tőkebefektetők többéves periódusra szállnak be tartós és magas növekedési potenciállal rendelkező cégekbe.

–    Mit érdemes végiggondolni, mielőtt egy cégtulajdonos befektetőt keres?

–    Mindebből következik, hogy a befek¬te¬tőkereséshez alapvető követelmény a nyíltság, átláthatóság, transzparencia és tiszta ügymenet. Ugyanis a befektetők csak azt fogadják el, ami a számokban – azaz a cég könyveiben – is benne van. A részben a szürke- és feketegazdaságban működő vállalkozások, hacsak nem teszik teljesen legálissá tevékenységüket, esélytelenek a kockázati tőke bevonására. A tőkebevonáshoz vezető út egyes fáziságaiban egyre több részletbe kell beavatni a befektetőt: a könyveléstől egészen a „titkos tervekig”.

Annak is tudatában kell lenni, hogy a befektető kisebbségi vagy több¬ségi társtulajdonos lesz, ami azzal jár, hogy belelát a cég életébe és folyamatosan nyomon követi azt. A magántőke-befektetők, különösen a korai szakaszú vállalkozásokba beszálló kockázati tőkebefektetők arra törekednek, hogy szakmai és pénzügyi tapasztalataik révén és az alap befektetési szabályzata mentén maximalizálják a portfólió vállalatuk értékét, anélkül, hogy a mindennapi ügyvezetésbe beleszólnának. Ezzel együtt bizonyos esetekben a cég piaci értékének növelése érdekében aktívan részt vesznek a vállalkozás irányításában, ezért ha valaki befektetőt keres, ezzel is tisztában kell lennie.

A befektető ráadásul tőke mellett stratégiai gondolkodásmódot, standardizált folyamatokat, kiterjedt kapcsolatrendszert és megfelelően képzett menedzsmentet is hozhat a vállalkozásba.

Szintén fontos tudni, hogy a befektetés ideje alatt megtermelt nyereséget vissza fogják forgatni a társaságba, hiszen céljuk nem az osztalékfizetés, hanem a stabil fejlődés lesz.

–    Hogyan növelhető hatékonyan a cég versenyképessége?

–    Mielőtt a cég bármilyen külső forrást keresne, gondoskodnia kell arról, hogy megfelelően használja belső forrásait: növelje dinamikusan az árbevételét, gondosan felügyelje a működési költségekre fordított havi összeget, a tőkebefektetés minimalizálása céljából fontolja meg alvállalkozó igénybevételét, optimalizálja a készletállományt, és működtessen megfelelő pénzügyi cash-flow előrejelző rendszert, valamint vezessen átlátható könyvelést! Persze mindez csak néhány fontosabb pont, általános tanács. A „hogyanra” sokkal összetettebb a válasz. Ha egy cégvezető úgy érzi, hogy a vállalkozásában már elérte, amit lehetőségei biztosítottak, cége is rendben működik és elsősorban a források hiánya az, ami nem engedi továbblépni, növekedni, akkor valóban érdemes külső források, például kockázati- és magántőke-befektető után néznie.