Ez az év az „agrárháborúk éveként” fog bevonulni a történelembe. Borult a meggy, a dinnye, az alma, és a sornak koránt sincs vége. Teljesen jogos az utca emberének az a nézete, hogy ezek az agrárosok csak nyavalyogni tudnak. Bár legalább ennyi sikertörténet is van. Egy rétegnek azonban szokásává vált az elment hajók után integetni, ahelyett, hogy új, modern konstrukciót építve erednének a sikeresek nyomába. Ehelyett irány a parkoló – és a minisztérium.
Ezeknek a felhajtásoknak mindenesetre van az adófizetők pénzé­hez való hozzájutáson túl is valami értelmük. A negatív hírek folyamatos özöne már el tud jutni a fogyasztókig, és egy részüknek talán leesik a tantusz, hogy a kezükben – vásárlási döntésükben – van az agrárium sorsa. Ez persze leegyszerűsítése a dolognak, mert van még néhány kulcsfontosságú tényező a képben. Még egyet emelek ki, az illegális szféra hatását: a legjobb példa a dohányszektoré. A hatóságokkal összefogva elérték, hogy felére csökkenjen az illegális termékek aránya a piacon. És ez annak ellenére stabilizálta helyzetüket, hogy az adóemelések már-már irreális szintre tolják fel a dohánytermékek árát.

Ide süss!
Itt ideje rátérnünk a sütőipar helyzetére. Az idei első félévben a sorozatos veszteségek különösen súlyosak voltak, de a megoldást nem az utcán keresik. Ugyanis nem érnek rá. Modern technológiák ide vagy oda, a pékeknek ma is igen korán kell kelniük, igen melegben, igen nehéz munkát kell végezniük. A 23 ezer sütőipari alkalmazott az egész élelmiszer-ipari humán erőforrás ötödét képviseli.
A szakágazat mintegy 1200 vállalkozása 100 milliárd Ft körüli termelési értéket állít elő – és ezt nem a raktárnak termeli, hiszen jellemzően frissen piacra kerülő termékekről van szó.
Ami a gazdálkodást illeti, tudtommal a pékek első féléve szinte minden vállalkozásnál veszteséget mutat, és ez elmúlt igen nehéz évek után fordulópontot jelenthet a vállalkozók fennmaradási döntéseiben.
A dominó ugyanis elindult. A vál­lalkozások számának gyorsuló csökkenése elkezdődött. Persze ebben a koncentrálódás is szerepet játszik, amelyre a piac, főleg a költségek megállíthatatlan növekedése és a kereskedelmi láncok kényszerítik őket. Az Anker sikertörténete üdítően pozitív példa. De sajnos nem általános. (A több mint egymilliárd forintos árbevételű cég nemrégiben épített zöldmezős beruházásként új üzemet Keszthelyen – a szerk.) Az egyre szűkülő mozgástér miatt idén felgyorsult a sütőüzemek bezárásának egyébként évek óta tartó folyamata. Ha valamelyik – a beszerzési vagy az értékesítési – oldalon nem történik jelentősebb változás, ez a sütödék számának drasztikus csökkenéséhez fog vezetni.

Láncos költséges
A sütőipari termelés és feldolgozás költségszerkezetében az anyagok, az ener­gia és a munkaerő képezik a meghatározó tételeket. Matematikai modellt készítettem a költségtényezők emelkedése által indokolt áremelések kimutatására. E modellben az ágazati sajátságok miatt az anyagköltséget 35%-on (ennek 90%-át a liszt képviseli), az energiaköltséget 27%-on, a béreket és járulékaikat 32%-on vettem figyelembe. És épp ebből a szerkezetből adódik a pékek legnagyobb problémája. Ezeknek a költségeknek az emelkedését ugyanis gyakorlatilag még sohasem sikerült teljes mértékben érvényesíteniük az eladási árakban. Mozgásterük emiatt évek óta szűkül. A gyenge árérvényesítő képesség összefügg a kereskedelmi láncok saját sütödéinek működésével is. Ezek már mintegy 15%-ot szereztek meg a piacból, de árbefolyásoló képességük ennél sokkal magasabb. A probléma velük az, hogy nem önelszámoló egységek. Költségeiket az áruház költségei között számolják el, így áraik nem a költségeiken, hanem üzletpolitikájukon alapulnak, vagyis erősen torzítják a piacot. Ugyanennek része, hogy állandó akcióikkal fenntartják, sőt erősítik a vásárlók árérzékenységét. Alapélelmiszerekről lévén szó, a dolog jól működik – csak éppen a sütőipar esik szét, s a termék minősége kap új jelzőket. Ezért kell nosztalgiával gondolnunk a valódi kenyerekre.

A Tesco és Gyula bácsi
A további okok között a termékszerkezetet és az értékesítési csatornák alakulását is ki kell emelni. A kenyérfélék piacának kétharmadát a legolcsóbb kategória alkotja, amelyen a verseny szorossága miatt szinte lehetetlen jövedelmet termelni. Ez az arány a péksüteményeknél még magasabb, hiszen a kifli és zsemle alkotja a piac háromnegyedét. Ezzel szorosan összefügg, hogy
- a kereskedelmi láncokban talál gazdára a sütőipari termékek több mint fele (mintegy 52%-a),
- 10%-a pedig a közétkez­tetés­ben;
- míg a sütőipar közvetlen eladásai, saját boltokon keresztül alig 13%-ot képeznek. (Miközben Európa nyugati felén ennek fordítottja: 60-80%-os saját eladás sem ritka.)
Magyarországon évszázados fo­gyasz­­tási hagyományok vannak most változóban a láncok (főleg a diszkontok) vidéki terjeszkedése miatt. Míg tőlünk nyugatra – fizetőképességük révén – a fogyasztók ezeket a szokásokat meg tudják őrizni, nálunk a szegénység és alul-informáltság nagy úr.
Pedig a kitörési lehetőség csak a minőségnél van. Ha ez saját értékesítési ponttal egészül ki, van remény a vevők ragaszkodásának megőrzésére. Pozitív példák egész sorát tudom említeni. Itt van például Gyula bácsi vésztői kenyere. Kóstolják meg, ha arra járnak! Veszély itt is van, hiszen a szakma öregszik, ritkán van, aki tovább vigye a stafétát. A nehéz munkához már nem fűlik a fiatalok foga, és sajnos a jövedelemmel is baj van.

Koncentráció és szétesés
Az, hogy a sütőipar közel 90%-os arányban van kitéve a kereskedelemnek, szükségszerűen hat a koncentráció növekedésére. Nagy láncokba a kis üzemek terméke nem tud bekerülni, ha sikerül is, kiszolgáltatottságuk példátlan. Friss példa: az egyik lánc faxon értesítette beszállítóit, hogy ennyiért és ennyiért akciót fog tartani, aki aznap délután kettőig nem reagál, elfogadottnak tekinti a megállapodást, minden következményével együtt. Mit lehet tenni? Bele kell tenni az adalékot, amitől olcsóbban, gyorsan kész lesz a termék. S hogy estére már szétesik!? Lelkük rajta. Ára miatt mindig van, ki megvegye.
A sütőipar költségeinek emelkedése ebben az évben a már bejelentett energiaár-emelkedések mi­att tovább fog folytatódni. Ezen az sem segít, hogy egy tétel, a liszt ára némileg csökkent. A malomipart is sújtják ugyanis ugyanazon tényezők, mint a pékeket. Az árcsökkenés nem lehet tartós. Bár a búzatermés kiemelkedő az idén, de a sütőipari minőség aránya csökkent. A magyar javító minőségű búzára várhatóan lesz külföldi kereslet, nem véletlen, hogy a termelők visszatartják a piacon. Ki kell mondani, hogy az új lisztre nem panaszkodnak a pékek, a minőség rendben van.

Árak és költségek
Miközben a sütőipar idén nem tudott árat emelni, a termékeinek fogyasztói átlagára 3-5%-kal emelkedett. (A fehér kenyér átlagos fogyasztói árának nemrég a sajtóban közölt 18%-os emelkedése tizenkét hónapra, a 2007 és 2008 júliusa közötti időszakra vonatkozik!) A legnagyobb mennyiségben használt energiafajta, az áram ára viszont több mint 40%-kal emelkedett, és a földgáz és a gázolaj ára is jóval 10% fölött nőtt.
A fent bemutatott költségarányokból következik, hogy mindezek a minimálbérrel és az ahhoz kapcsolódó járulékokkal, valamint a lisztár emelkedésével együtt már ebben az időszakban legalább 10%-os sütőipari áremelést indokoltak volna, csak a helyzet romlásának megállítására. Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a sütőipar termelési sajátságai – például éjszakai, hétvégi munka – ellenére még az élelmiszer-ipari átlagnál (2008 első hat hónapjában havi bruttó 152 ezer Ft) is alacsonyabb bért, mintegy havi bruttó 120 ezer Ft-ot tud fizetni, a nemzetgazdasági átlagtól (2008 első hat hónapjában havi bruttó 196 ezer Ft) pedig még messzebb áll.Csak a fenti árkülönbségek és a már bejelentett további ener­giaár-emelések miatt (például a gázé októbertől) legalább 10-15%-os – régiónként differenciált – kibocsátási áremelésre lenne szükség a sütőiparban, csak az idei költségemelkedések ellensúlyozására. Ez azonban nem a sütőipar jövedelmezőségét emelné, még az elmúlt évek elmaradt költség-áthárításait sem ellensúlyozná. Mindössze a helyzet további romlását odázná el.

A szerző élelmiszer-ipari elemző, az Agrár Európa Kft. mezőgazdasági és élelmiszer-ipari tanácsadás üzletágának igazgatója. zoltan.forian@agrar-europa.hu