A nap üzleti tanácsa
A reklám annak művészete, hogy a fejet célozzuk meg, és a pénztárcát találjuk el.
(Packard, Vance Oakley, amerikai társadalomkritikus, újságíró)
Ma 2010. szeptember 10. péntek, Nikolett, Hunor napja van.
Üzleti ajánlatok
Májbajok(2008.10.01.) Nemzetközi támadás a magyar hízott libamáj ellen
Szerző: Kőrizs Imre, Virág Krisztina
Kevés olyan termék van, amelyet Magyarország nemcsak világszínvonalú minőségben, de számottevő mennyiségben is állít elő. Ha a Vier Pfoten (Négy Mancs) nevű állatvédő csoporton múlik, már nem sokáig. Az osztrák alapítású csoportosulás kezdeményezésének hatására magyar családok százainak jelenlegi megélhetése kerülhet veszélybe.
Magyarországi honlapja szerint a Vier Pfoten eddig romániai kóborkutya- és ausztriai, illetve bulgáriai medvevédő projekteket hozott tető alá, illetve állatorvosi központot is nyitott Kosovóban. Idén – eddigi gyakorlatuktól eltérően – egy hagyományos mezőgazdasági tevékenység, a libatömés ellen intéztek heves támadást. Mivel a hízott libamáj termelésében Magyarország piacvezető, a Vier Pfoten akciójának legnagyobb kárvallottját a magyar termelők jelentik.
Az ausztriai alapítású csoportosulás feketelistát állított össze azoknak a cégeknek a köréből, amelyek szerintük érintettek a libatömésben. Nyomásukra egyes németországi és ausztriai áruházláncok nemcsak a magyar hízott libamájból készült termékeket bojkottálják, hanem a listán szereplő cégek termékeit általában levették kínálatukról. (Az osztrák és német áruházláncok kijelentették, nem éri meg nekik olyan terméket vásárolni, melyben megrendült a fogyasztók bizalma. Így aztán az adott import árut vagy sehogy, vagy nagyon nyomott áron hajlandók csak átvenni.) A tizennégy magyar és húsz francia cég nevét tartalmazó feketelista összetétele már csak azért is aggályos, mert olyan feldolgozók is szerepelnek rajta, ahol soha nem volt liba- és kacsafeldolgozás, vagy olyanok, ahol már rég nem üzemel a gyár.
Hány liba ér egy munkahelyet? Mint Bárány László, a Baromfi Termék Tanács elnöke elmondta, a magyar cégek közül a szentesi Hungerit járt a legrosszabbul: hízottszárnyas-üzletágát Európa-szerte ellehetetlenítették. A cég megszüntette ezt a tevékenységét, és 200 dolgozóját elbocsátotta. A Hungerit képviselői nemrégiben egy csaknem 7 ezer ember által aláírt petíciót nyújtottak át az osztrák alapítású csoportosulás képviselőjének. A tiltakozást az elbocsátott szakembereken kívül aláírták jelenlegi dolgozók, termelők és beszállítók, illetve a hazai baromfitermelők nagy része, a két szakszervezet és az MSZOSZ is csatlakozott hozzá. A Vier Pfoten támadása az állatok védelmének jelszavával folyik, és – mint Bárány kiemelte – ha eléri a célját, számos hazai vállalkozás és család megélhetését veszélyezteti. Ráadásul nincs okunk feltételezni, hogy a kezdeményezés nyomán széles tömegek mondanak majd le a hízott libamáj élvezetéről. Márpedig ha nem kapható magyar libamáj, majd vásárolnak mást, vagyis az osztrák hátterű csoportosulás akciója – következményeiben – egyéb, akár az Európai Unión kívüli termelők malmára hajtja a vizet. Arra a kérdésre, hogy a Vier Pfoten miért éppen hazánkat pécézte ki magának, holott Franciaországban lényegesen rosszabb körülmények között végeznek libatömést, magyarországi szóvivőjük a sajtónak elmondta: bár francia mintára itthon is született a tömést szabályozó etikai kódex, ők ezt nem támogatják. Azt azonban támogatnák, ha címkével jelölnék meg a kényszertömött állatokból készített termékeket, de ehhez – elmondása szerint – törvényre lenne szükség.
Mi torokszorító? A helyzet megfelelő értékeléséhez tisztában kell lenni azzal, hogy – mint Horn Péter akadémikus a témában tartott sajtótájékoztatón elmondta – az osztrák hátterű csoport állításával ellentétben a libatömés a libát nem betegíti meg. A Magyar Tudományos Akadémia által elismert kutatások szerint a tömést abbahagyva az állat mája ugyanis mintegy két hét alatt visszanyeri eredeti állapotát, és megfigyelések, illetve egzakt mérések szerint a kimondottan ilyen célra kitenyésztett állatok tömésének (amikor is tizenöt-húsz másodpercre csövet dugnak le torkukon) stresszhatása sem akkora, mint korábban gondolták. „Rengeteg tanulmányt végeztünk, biokémiai folyamatokat vizs-gáltunk, független szakértőket hívtunk, és az eredmények azt igazolják, hogy teljesen fájdalommentesen végezzük a libák tömését. Viszont ez egy luxustermék, és így a tömeg sokkal könnyebben felsorakoztatható az ellenkező oldalon. Az is tény, hogy sokszor a természettől elszakadó, urbanizálódott emberek könnyebben befolyásolhatók ilyen témákban, hiszen nem feltétlenül ismerik a valóságot. A haszonállat-előállítás, vagyis mindenféle termelés tartalmaz kényszerítő elemeket. Más kérdés, hogy kicsit furcsán hat az, ha valaki a libahizlalás ellen tiltakozik, miközben kutyát tart egy lakótelepi lakásban, vagy kismókust egy szép ketrecben, a szobában” – magyarázza Kutni József, a Gehl Rak Kft. tulajdonos-ügyvezetője.
Ellenlépések Magyarországot felkészületlenül érte a Vier Pfoten támadása, pedig számos módon fel kellett volna lépnie a magyar vállalkozások és családok védelmében. Egyrészt olyan marketingkampánnyal lehetett volna felvilágosítani a külföldi fogyasztókat, amely az ő nyelvükön szól. Másrészt érdemes elgondolkodni azon, hogy egy hazai érdekvédelmi szervezet az érintett külföldi kiskereskedelmi láncok magyarországi érdekeltségeinek bojkottálására szólíthatott volna fel. Harmadrészt jogi lépések megtételét is fontolóra lehetett volna venni – valami oka csak van, hogy honlapja szerint a Vier Pfotennek Franciaországban nincs lerakata. A lapzártánk idején történt, legutóbbi fejlemények: október 1-től minisztériumi rendelet szabályozza, hogy a termékek csomagolásán címke jelölje: az tömött libából származik. Emellett életbe lép az említett kódex is, amely az állati termékek nem kifogásolható módon történő előállítására tízéves átmeneti időt nyújt a hazai feldolgozóknak. A hízott libamáj szezonja Márton nappal (november 11-én) kezdődik, és karácsonyig tart. Épp ezért a Vier Pfoten aktív lejárató kampányának, valamint a svájci, osztrák, német cégek bojkottjának és nyomott árainak pontos mérlegét majd csak januárban lehet megvonni. Az biztos, hogy sokáig rossz hatással lesz még a hazai libamáj exportjára.
Hízik a májunk Európában öt ország baromfiiparában végeznek töméses hizlalást, ezek közül Magyarország leginkább a libamáj piacában érdekelt, hazánk adja a világ hízott libamáj termelésének 80-90%-át. A szám azonban már csak azért sem lehet teljes, mert az utóbbi időkben Kínában és Ukrajnában is megindult a termelés, amelyről statisztika nem áll rendelkezésre. Új fogyasztóként jelent meg a piacon Oroszország és Ukrajna, akik egyre többet fogyasztanak és importálnak az adott termékből. Az új piacok talán még épp időben jelentek meg a színen: „A kieső svájci, osztrák és német piacokat idővel talán pótolhatják a mostanában körvonalazódó új területek – mondja Kutni József, a Gehl Rak tulajdonos-ügyvezetője –, de ez hosszú folyamat lesz.”
Bemancsoltak A hagyományokat és a jelen problémáit ismerjük, ezért beszéljünk inkább a jövőről. A libamájat csak úgy lehet gazdaságosan előállítani, ha túltápláljuk a libát. Ahogy a példa mutatja, emiatt az állatvédők támadásaira a jövőben is számítani kell. De az egészséges életmód apostolainak is folyamatosan a célkeresztjében lesz e zsírdús (és ettől különleges ízeket hordozó!) termék. Az állatvédők mégoly ellentmondásos munkája hatással van a fogyasztóra, aki a jólétinek nevezett társadalmakban egyre távolabb kerül természetes életformájától. Már nem szeret szembesülni azzal, hogy az állatok egy részét táplálkozási célból tartjuk. Ez az elpuhulás sajnos általános, és nagyon rossz irányba vezet. Egyik kellemetlen hatása, hogy egyre kevesebben fogyasztják majd a libamájat, még a franciáknál is. A jövő kisebb volumenek, magasabb árak, márkák e piacon is. Érdemes-e ezen a piacon maradni? A válasz egyértelműen igen. Hogyan? 1. Több lábon állva. Melléküzemágként. (Legalábbis az élelmiszeriparban.) Ahogy ez az egyik legkiegyensúlyozottabban fejlődő magyar cégnél, a Hungeritnél is történt. 2. Erős és tartós piaci védelem mellett. Legalább mi magunk ismerjük el, és védjük meg nemzeti élelmiszereinket (hungaricum), mert más erről mit sem tud. Bebetonozott szabályozottság kell hozzá, amely a mostani esethez hasonló próbálkozások alól örökre kihúzza a talajt. Általánosságban sem ártana a hazai vállalkozások védelmét szem előtt tartani (forintárfolyam, import termékek, adók stb.). Az önvédelemnek a fogyasztásunkban és a politikánkban is ott a helye. A globalizáció, amely az efféle álarc mögé bújó gazdasági érdekekben is jelentkezik, ellenlépéseket igényel mind kormányzati, mind fogyasztói oldalról. A libamáj elleni támadás sajnos tragikusan jó példa arra, hogy csak a biztos hazai piac nyújthat megfelelő alapot az exporthoz. Ez a libamáj esetében annak ellenére sincs meg, hogy a világ legnagyobb termelői vagyunk. Az első piaci zavar végveszélybe sodorhatja a szektort. Húzzunk hát bele!
Fórián Zoltán
"És még valami..."
Bemancsoltak A hagyományokat és a jelen problémáit
ismerjük, ezért beszéljünk inkább a jövőről. A libamájat csak úgy lehet
gazdaságosan előállítani, ha túltápláljuk a libát. Ahogy a példa
mutatja, emiatt az állatvédők támadásaira a jövőben is számítani kell.
De az egészséges életmód apostolainak is folyamatosan a célkeresztjében
lesz e zsírdús (és ettől különleges ízeket hordozó!) termék. Az
állatvédők mégoly ellentmondásos munkája hatással van a fogyasztóra,
aki a jólétinek nevezett társadalmakban egyre távolabb kerül
természetes életformájától. Már nem szeret szembesülni azzal, hogy az állatok egy részét táplálkozási célból tartjuk.
Ez az elpuhulás sajnos általános, és nagyon rossz irányba vezet. Egyik
kellemetlen hatása, hogy egyre kevesebben fogyasztják majd a libamájat,
még a franciáknál is. A jövő kisebb volumenek, magasabb árak, márkák e
piacon is. Érdemes-e ezen a piacon maradni? A válasz egyértelműen igen. Hogyan? 1. Több lábon állva.
Melléküzemágként. (Legalábbis az élelmiszeriparban.) Ahogy ez az egyik
legkiegyensúlyozottabban fejlődő magyar cégnél, a Hungeritnél is
történt. 2. Erős és tartós piaci védelem mellett. Legalább
mi magunk ismerjük el, és védjük meg nemzeti élelmiszereinket
(hungaricum), mert más erről mit sem tud. Bebetonozott szabályozottság
kell hozzá, amely a mostani esethez hasonló próbálkozások alól örökre
kihúzza a talajt. Általánosságban sem ártana a hazai vállalkozások
védelmét szem előtt tartani (forintárfolyam, import termékek, adók
stb.). Az önvédelemnek a fogyasztásunkban és a politikánkban is
ott a helye. A globalizáció, amely az efféle álarc mögé bújó gazdasági
érdekekben is jelentkezik, ellenlépéseket igényel mind kormányzati,
mind fogyasztói oldalról. A libamáj elleni támadás sajnos tragikusan jó példa arra, hogy csak a biztos hazai piac
nyújthat megfelelő alapot az exporthoz. Ez a libamáj esetében annak
ellenére sincs meg, hogy a világ legnagyobb termelői vagyunk. Az első
piaci zavar végveszélybe sodorhatja a szektort. Húzzunk hát bele!
Fórián Zoltán
Hízik a májunk Európában öt ország baromfiiparában végeznek
töméses hizlalást, ezek közül Magyarország leginkább a libamáj
piacában érdekelt, hazánk adja a világ hízott libamáj termelésének 80-90%-át.
A szám azonban már csak azért sem lehet teljes, mert az utóbbi időkben
Kínában és Ukrajnában is megindult a termelés, amelyről statisztika nem
áll rendelkezésre. Új fogyasztóként jelent meg a piacon Oroszország
és Ukrajna, akik egyre többet fogyasztanak és importálnak az adott
termékből. Az új piacok talán még épp időben jelentek meg a színen: „A
kieső svájci, osztrák és német piacokat idővel talán pótolhatják a
mostanában körvonalazódó újterületek – mondja Kutni József, a Gehl Rak tulajdonos-ügyvezetője –, de ez hosszú folyamat lesz.”