A nap üzleti tanácsa
A reklám annak művészete, hogy a fejet célozzuk meg, és a pénztárcát találjuk el.
(Packard, Vance Oakley, amerikai társadalomkritikus, újságíró)
Ma 2010. szeptember 04. szombat, Rozália napja van.
Pénz
Jól festő befektetések(2007.09.01.) Igazi profit műkincsekből
Szerző: Szabó András
Ismerje meg a műkincsbefektetések természetét és a piac aktuális tuti tippjeit! A terület szakértői szerint kedvező évek várnak a magyar műkincspiacra. Ön miért akarna kimaradni a felfutó műkincsbiznisz áldásaiból? A tőkét részben pótolhatja a hozzáértés. Lássuk!
A nemzetközi értékpapírpiacok közelmúltbeli megingása brutálisan figyelmeztetett a tőkepiaci befektetések kockázataira. Persze kockázat nélkül nincs hozam… Csakhogy létezik egy befektetési forma, ahol a toronymagas hozamok biztonságát nem bonyolult makrogazdasági folyamatok, hanem széfek és páncéltermek szavatolják. Ez a műkincspiac. Természetesen ennek is megvannak a maga kockázatai, de ezek jellemzően függetlenek az aktuális befektetői hangulattól, egy-egy ország vagy régió gazdasági teljesítményétől. Többek között ennek a felismerése is állhat a műkincsbefektetések népszerűségének növekedése mögött. „A műtárgy a nemzetközi piacokon már egyenrangú befektetési eszköz más befektetési formákkal, és egyre inkább így van ez Magyarországon is” – mondja Einspach Gábor igazságügyi festmény- és műtárgyszakértő. „Ezen a piacon a hozzáértők egészen hihetetlen profitot tudnak elérni. Volt példa arra, hogy egy gyűjtő néhány hónap alatt 300%-os hozamot ért el. Ez extrém eset, de az már egyáltalán nem az, hogy valaki okosan vásárolva néhány év alatt megduplázza a gyűjteménye értékét” – fűzi hozzá Gereben Katalin, a műkincsbefektetésekre szakosodott Equilor Fine Art Kft. ügyvezetője. Klasszikusok A jó műtárgypiaci ügylethez a szakértelem mellett az sem árt, ha a befektető mélyen a zsebébe tud nyúlni. Igazán biztos befektetésnek az elismert, hírneves művészek klasszikus műtárgyai számítanak, amelyek ára több millió vagy több tízmillió forintnál kezdődik. Dönthetünk úgy is, hogy kevésbé ismert, fiatal, kortárs művészek alkotásaiba fektetünk – ez esetben az alacsonyabb belépő szinthez jóval magasabb kockázat társul. „A kialakult művészettörténeti kánonhoz tartozó művészek alkotásai biztos befektetésnek mondhatók. Munkácsynak, Rippl-Rónainak vagy Gulácsynak nincs szüksége piacépítésre, marketingre” – mutat rá Konrád Miklós, a Kon-Art galéria és régiségkereskedés ügyvezetője. A klasszikusok természetes felértékelődése mögött több ok is áll. Ezek egyike a ritkaság – Csontvárynak például mindössze 127 befejezett képéről tudunk –, illetve az a tény, hogy az adott műtárgyat a szakma ismeri, és jelentős művészeti értéket tulajdonít neki. „Ráadásul a kilencvenes évek óta kifejezetten meredek, folyamatos értéknövekedés ellenére a magyar műtárgypiac még mindig alul van értékelve – fűzi hozzá Golovics Lajos, a Műkincs.com festmény-befektetési elemző és tanácsadó portál vezetője. – A nyolcvanas években vásárolt képeken ma akár tízszeres áron lehet túladni, az elmúlt tíz év során pedig az aukciós adatok alapján a Magyarországon vásárolt festmények reálértéke átlag 21%-kal nőtt, de a piac további növekedés előtt áll.” Árnyalt képek „Klasszikus” magyar műtárgyaknak a 19. században, illetve a múlt század elején alkotó bizonyos művészek (például Csontváry, Munkácsy, Rippl-Rónai, Szinyei Merse Pál, Mednyánszky vagy Paál László) bizonyos alkotásait szokás tekinteni. Természetesen sem a mű puszta életkora, sem az al-kotó személye nem jelent garanciát arra, hogy az alkotás jelentős értéket képvisel. A legtöbb művésznek voltak gyengébb korszakai, illetve művei, amelyek inkább érdekesek, mint bármilyen szempontból fontosak vagy értékesek. „Mindemellett a műtárgypiacon is fontos tényező a divat, még a rég elhunyt művészek esetében is – teszi hozzá Gereben Katalin. – A galériák és aukciósházak, a mecénások időnként elfelejtenek, vagy például gyűjteményes kiállítások szervezésével újra felfedeznek egy-egy művészt. Különösen a kortárs nemzetközi piacon figyelhető meg az a jelenség, hogy bizonyos sztárgyűjtők – mint például Charles Saatchi (világhírű műgyűjtő és üzletember, a Saatchi & Saatchi reklámügynökség társalapítója – a szerk.) – egyes művészeket felkarolnak, divatba hoznak, a többi gyűjtő pedig egyszerűen követi őket, beindítva ezzel egyfajta láncreakciót. Az egyes művészek, vagy akár egyes művészeti irányzatok értéke folyamatosan változik.” Konrád Miklós elmondása szerint a magyar piacon ma például sok, a két világháború között alkotó művész népszerűsége – árfolyama – növekszik. „Ilyen művész például Bortnyik Sándor vagy Jeges Ernő. De nyilván vagy nagy szerencse, vagy nem kis szaktudás kell ahhoz, hogy valaki biztos kézzel választhassa ki a művészek valóban időtálló alkotásait. Befektetési céllal, de szakértő nélkül, pláne hirtelen felindulásból venni nem szabad műtárgyat” – figyelmeztet Konrád. Kortársak Kortárs műveknek az 1960 után született alkotásokat szokás tekinteni. (A „modern” kifejezés pedig a XX. századi, de a kortársnál régebbi műtárgyakra utal). Ezek a műtárgyak – általában – a klasszikusoknál sokkal olcsóbbak, viszont az általuk elérhető hozam ennek megfelelően jóval bizonytalanabb: hiszen évtizedekbe telhet, mire kialakul a közmegegyezés egy-egy kortárs művész jelentőségéről. A kockázatok a portfólió bővítésével természetesen itt is csökkenthetők: a befektetők okkal-joggal számíthatnak arra, hogy harminc megvásárolt kortárs kép közül az egyik értéknövekedése végül profitot is termel majd, amellett, hogy fedezi a másik huszonkilenc vételi és tárolási költségeit. „A magyar műkincspiac értékének jelenleg mindössze 10% alatti részét adják a kortárs műtárgyak” – húzza alá Einspach. „A piacon forgó klasszikus tárgyak száma azzal együtt is csökken, hogy az évek előrehaladtával egyre későbbre tolódik a képzeletbeli határvonal (ma már a hatvanas évekbeli tárgyak sem számítanak ritkaságnak a régiségboltokban). Más szóval: kortársból túlkínálat van, ezért aztán a kortárs piac alul van értékelve” – summázza Konrád. Hosszú távra Gereben Katalin is óvatosságra int a kortárs műkincsbefektetések kapcsán. „Modern vagy klasszikus képekkel három-hétéves befektetések is tervezhetők, de a kortársak »futamideje« legalább tíz év – ennyi időt vesz igénybe, hogy a művész, jó esetben a galériák és aukciósházak támogatásával, befusson.” Gereben szerint a mai magyar művészek nincsenek könnyű helyzetben, minthogy a művészeti marketing még gyerekcipőben jár Magyarországon. „A magyar kortárs művészet mintha el lenne barikádozva; a galériák nem olyan kreatívak az eladásösztönzésben, egy-egy művész menedzselésében, marketingjében, mint nyugat-európai és amerikai társaik” – vélekedik. A Kieselbach galériát is képviselő Einspach szerint viszont a kortárs művészek menedzselése épp ugyanúgy működik nálunk, mint a jelentősebb forgalmú piacokon. „A kortárs galériák rendszere Magyarországon pont olyan, mint Nyugat-Európában vagy Észak-Amerikában, csak a volumen kisebb. Folyik művészek tudatos menedzselése, külföldi vásárokon történő szerepeltetése; így a kortársakba fektetni éppen olyan járható út, mint klasszikusokba. Egy tehetséges, fiatal kortárs befuttatása öt-tíz évet is igénybe vehet, de előfordulhat, hogy valakiből ennél sokkal gyorsabban lesz nagy név” – fogalmaz. Ugyanakkor Einspach is egyetért azzal, hogy a külföldi és a magyar piac között nincs jelentős átfedés, összeköttetés. A kortárs művészek szempontjából ez azért lenne fontos, mert – Gereben szerint – a külföldi piacokon gyorsabban, hatékonyabban lehetne építeni a fiatal művészek karrierjét. Nem mellesleg: az egyszerű nemzetközi adásvétel lehetősége jelenti a kortárs művek egyik előnyét a klasszikusokkal szemben. A Magyarország területén található, ötven évnél régebbi műtárgyak ugyanis a kulturális javak körébe tartozó tárgyaknak minősülnek. Ezeknek a tárgyaknak az országból kivitele a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) engedélyéhez kötött, tulajdonlásuk pedig bizonyos adminisztratív kötelezettségekkel jár. Világpiaci trendek Az Artprice nemzetközi műkincspiaci elemző és tanácsadó cég adatai szerint 2006-ban szerte a világon 6,4 milliárd dolláros bevételt könyveltek el az aukciós házak, ami az előző évvel összehasonlítva 52%-os növekedést jelent! A műtárgyak közül 810 darab kelt el egymillió dollár fölött, a rekorder Pablo Picasso „Dora Maar macskával” című képe, amelyért új tulajdonosa 85 millió dollárt (csaknem 16,5 milliárd Ft-ot) fizetett a Sotheby’s árverésén. A fenti összeg csak a nyilvános aukciók eredményeit tükrözi, a gyűjtők és galériák egymás közötti adásvételi ügyleteinek világpiaci súlyát legfeljebb felbecsülni lehet: valószínű, hogy a teljes műkincspiac értéke az aukciósházak összesített bevételeinek dupláját is eléri. „Ma már semmilyen technikai akadálya nincs annak, hogya magyar műkereskedők, gyűjtők is bekapcsolódjanak a nemzetközi kereskedelembe – jegyzi meg Gereben Katalin. – Licitálni a kisebb aukciókon is lehet telefonon vagy interneten; gyakran úgy vesznek meg egy-egy képet, hogy személyesen még csak nem is látják.” A művek eredetisége természetesen nem csak ekkor kulcskérdés. Az aukciósházak kezeskednek az árverésre bocsátott tárgyakért: ha a vásárlás után kiderül, a mű hamisítvány, visszavásárolják a vevőtől. A magyar befektetőknek különösen érdekes lehet külföldön vásárolni magyar műtárgyakat – egyrészt azért, mert műtárgyvédelmi okokból külföldön vásárolni általában könnyebb, mint eladni, másrészt mert a külföldön ismeretlenebbnek számító magyar műtárgyakat gyakran alulértékelik a hazai piachoz képest. „A műkincspiacok lokálisak: a műveket ott lehet a legjobban eladni, ahol születtek – foglalja össze Konrád. Golovics szerint is legfeljebb néhány száz olyan „sztárművész” van, akiknek a neve minden piacon ugyanolyan jól cseng – magyar művész pedig alig néhány akad ezek között. Hazai pálya A hivatalos adatok szerint a teljes aukciós forgalom 2006-ban mintegy 6 milliárd Ft volt Magyarországon. A Kieselbach Galéria és az Equilor Fine Art munkatársai egyetértenek abban, hogy az aukciós piac a teljes forgalomnak mintegy felét adja, vagyis a műkereskedések forgalma – beleértve a magán-személyek közötti adásvételt – szintén 6 milliárd Ft körül alakulhatott tavaly. A szakértők szerint a piac további folyamatos növekedés előtt áll. „Egyre kevesebb klasszikus, 19. századi, 20. század eleji kvalitásos mű fordul meg az aukciókon, ezért a még elérhető, vagy éppen hosszú lappangás után felfedezett művek értéke folyamatosan növekszik” – mondja Gereben. „A teljes magyar műkincspiac értéke hét éve mintegy 2 milliárd Ft volt, a növekedés tehát igencsak biztató” – fűzi hozzá Golovics. Ha méretében nem is mérhető a magyar piac a világpiachoz, összetételük hasonló: a legnagyobb piaci részesedéssel a festmények bírnak, kis túlzással minden más műtárgy a „futottak még” kategóriába tartozik. Gereben elmondása szerint az utóbbi időkben egyre népszerűbbek a világpiacon a fotóművészeti alkotások, illetve a sajtófotók, és várható, hogy ez a terület a közeljövőben tovább erősödik majd Magyarországon is. A Műkincs.com ügyvezetője szerint Magyarországon a professzionális és tőkeerős műgyűjtők köre egyelőre mindössze mintegy száz főt számlál, a múzeumok pedig ma már – elsősorban a pénzhiányból adódóan – nem számítanak jelentős játékosnak a műkincspiacon. A piac egészének erősödését jelzi viszont, hogy egyre több műtárgyakhoz kapcsolódó szolgáltatást vehetnek igénybe a leendő gyűjtők, a befektetési tanácsadástól a műkincsfedezetű hitelig. (Lásd „Hitel – műtárgyra” című keretes írásunkat!) Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már sok éve működnek műkincsek adásvételéből profitáló befektetési alapok is – a hírek szerint már ezek megjelenésére sem kell sokat várniuk a magyarországi befektetőknek.
"MARGÓ"
Megéri, ha megéri
Műkincsbe fektetni tehát: megéri, de itt talán minden más befektetési
formánál fontosabb a szakértők – művészettörténészek, tanácsadók –
segítsége. „Műtárgyakba általában azok fektetnek, akik maguk is
érdeklődnek a képzőművészet iránt, és akiknek a napi megélhetéséhez nem
hiányzik az a néhány millió, amely évek múltán termeli csak ki a
profitot – foglalja össze Golovics. – Sőt, sok b e f e k t e - tőn
aztán úrrá lesz a gyűjtőszenvedély, és így ahelyett, hogy a legjobb
időpontban túladnának egy-egy darabon, csak a kollekció további
bővítése lesz a cél.” De ahogy említettük: kockázatokkal minden
befektetésnél számolni kell!
Járulékos költségek
A galéria vagy aukciósház jutaléka (5–20%). Ha a tárgyat „kereskedelmi
tevékenységet folytató gazdasági szervezet közreműködésével”, nem
magától a művésztől vásároljuk, akkor 5% úgynevezett „követői
jogdíjjal” is számolnunk kell. Emellett a kereskedő az 1%-os kulturális
járulékot is a vevővel fizetteti meg.
Műkincs-pont-kom
A Mukincs.com adatbázisa befektetői szemmel tekint a műkincspiacra. Az
alapötlet egyszerű: az árverések jegyzőkönyvei nyilvánosak, és bőséges
információt szolgáltatnak az egyes művészek árfolyamának alakulásáról.
Ha a statisztikák nem is helyettesíthetik a szakértelmet, legalábbis
kiindulópontot adhatnak a befektetések megtervezéséhez. „Az árverési
adatok csak az alapot adják – mondja az ötletgazda Golovics Lajos. – A
mi szolgáltatásunk lényege az elemzésekben van. Az egyes alkotók, a
műkincspiac egésze, vagy akár egy-egy stílusirányzat árfolyamának
alakulása összevethető különféle gazdasági mutatókkal – mint mondjuk a
Budapesti Értéktőzsde indexe (BUX) –, illetve részletes elemzéseket is
készítünk egy-egy művészről, feltárva az árfolyam-ingadozások mögött
rejlő okokat.” A művészek árfolyamának mutatója az egy festmény
négyzetcentiméterre vetített ár, ami elsőre ugyan meghökkentő lehet,
mégis reális képet fest az egyes művészekről (a nemzetközi gyakorlatban
is használják ezt a mutatót). „Az 1957 óta lezajlott összes árverés
70-80%-ának adatai a rendelkezésünkre állnak. Egyelőre az elmúlt tíz év
adatait dolgoztuk fel és elemeztük, de az adatbázis folyamatosan bővül”
– mondja Golovics. A műkincspiaci elemzésre használt adatbázis ötlete a
nyolcvanas években született meg, amikor a művészettörténész
végzettségű Golovics galériák vezetőjeként próbálta megfejteni a
kortárs műkereskedelem gazdaságtanát. Mára a számítástechnika fejlődése
lehetővé tette, hogy a hatalmas információtömeg könnyen kezelhető
legyen. Az üzleti modell szempontjából döntő: a Mukincs.com ügyfelei ma
már online is elérhetik az adatbázist. A 2005-ben saját
finanszírozásból, garázsfejlesztésként indult weboldal (illetve az
üzemeltető 132 Kft.) tavaly volt először nullszaldós, jelenleg pedig a
tulajdonos Golovics potenciális befektetőkkel tárgyal tőkebevonásról és
a cég jövőjéről.
Magyar rekordok
A legmagasabb áron elkelt magyar műtárgy Csontváry Kosztka Tivadar
„Szerelmesek találkozása” című képe: tavaly decemberben 230 millió
Ft-os leütési áron kelt el (a 20%-os aukciós jutalékkal együtt tehát a
szerencsés tulajdonos 276 millió forintjába került a festmény a
Kieselbach galéria árverésén). Az ezt megelőző rekordot Munkácsy Mihály
„Poros út I.” című festménye tartotta 220 millió Ft-tal, a képzeletbeli
dobogó harmadik foka pedig ismét Csontváryé: a „Hídon átvonuló
társaság” 180 millióért kelt el (a Munkácsy-képhez hasonlóan a Virág
Judit Galéria és Aukciósház árverésén).
Fejpénz
Lapzártánk idején kaptuk a hírt: eladták Damien Hirst 20 millió fontos
(7,6 milliárd Ft-os) költséggel készült, „Az isten szerelmére” című
bizarr műalkotását (Hirst egy koponyát borított be platinával és
gyémántokkal). A hírek szerint az alkotó is benne volt a tárgyat
megvásárló befektetői csoportnak: nem akarta, hogy túl sokáig legyen
jelen a kiállító galéria kínálatban. Amikor ugyanis a koponya piacra
került, a kortárs műalkotások iránti kereslet a csúcson volt, de
időközben az amerikai jelzáloghitel-piacról kiindult válság a műtárgyak
vásárlóinak – például bőkezű tőkealap-menedzsereknek – is kedvét
szegte.
Mesteri értékek
„Minden Magyarországon található, ötven évnél régebbi műtárgy a
»kulturális javak« körébe tartozik – tudtuk meg Turok Margittól, a
Kulturális Örökségvédelmi Hivatal munkatársától –, függetlenül attól,
hol készült, illetve hogy ki készítette.” Ezek a műtárgyak
Magyarországon szabadon adhatók-vehetők, de az országból való kivitelük
(akár az Európai Unió területére, akár azon kívül) a KÖH engedélyéhez
van kötve. Kérésre a hivatal, illetve a területileg illetékes múzeumok
igazolást állítanak ki arról, hogy egy adott műtárgy ötven évnél
fiatalabb – ezzel elkerülhetők a fennakadások a vámhatáron. A kiviteli
engedély, illetve az igazolás elkészítése a KÖH-nél ingyenes, a
területileg illetékes közgyűjteményeknél (múzeumoknál) legfeljebb 15
ezer Forint műtárgyanként. A „kiemelkedő jelentőségű, pótolhatatlan”
műtárgyak ezen felül úgynevezett védett műtárgyak is. A védett
tárgyakról, tulajdonosaikról, illetve tartózkodási helyükről a KÖH
nyilvántartást vezet. A védett műtárgyakat legfeljebb ideiglenesen
szabad kivinni az országból, és tulajdonosaikra más adminisztratív
teendők is hárulnak. Bővebben minderről a KÖH honlapján olvashat. koh.hu
Világcsúcsok
Tavaly a legjobban Pablo Picasso műveiből profitált a műkincspiac:
nyilvános árveréseken 339 millió dollár értékben cseréltek gazdát
művei. A toplistán a második Andy Warhol (199 millió dollár), a
harmadik Gustav Klimt (175 millió dollár). A legpiacképesebb ma is élő
művésznek tavaly a kínaifrancia Zhao Wu-Ki bizonyult, akinek képei
összesen 27 millió dollár értékben forogtak árveréseken. (Forrás:
Artprice, www.artprice. com)
Hitel – műtárgyra
A Raiffeisen banknál idén már ötödik éve vehetnek fel műkincsfedezetű
hitelt a tehetős ügyfelek. Idén a bank egész szolgáltatáscsomagot épít
a műkincsek köré – mondta el Az Üzlettársnak Holics Balázs, a cég
magánbank szolgáltatásának (Private Banking) főosztályvezető-
helyettese. Fedezetként a bank leginkább a klasszikus festményeket
preferálja, praktikus okokból. „Ez kézizálog-típusú hitel – magyarázza
Holics – vagyis a hitel megtérítéséig a fedezetül szolgáló műtárgyak a
bank külön erre a célra kialakított trezorjában foglalnak helyet. Itt a
festmények tárolása viszonylag egyszerűen megoldható.” A bank a képek
piaci értékének 30-50%-át elérő összegű hitelt folyósít (legalább 25
millió Ft), maximum 10 éves futamidőre, egyedi megállapodás alapján
valamely bankközi kamatlábhoz között, 3-4%-os kamatfelárú kamattal. „Az
elmúlt öt év alatt egyenletes, de volumenében alacsony volt az
érdeklődés a műkincshitel iránt – ez évi kéthárom esetet jelent” –
fogalmaz Holics, hozzátéve, hogy a legmagasabb felvett hitel összege
„néhány százmillió forint” volt. Arra még nem volt példa, hogy a bank –
az ügyfél késlekedése vagy nem-fizetése miatt – aukcióra bocsátotta
volna a fedezetül használt képeket.
Műtárgyvédelem
Műtárgy-befektetési tanácsot adni egyáltalán nem könnyű dolog – szinte
bármelyik kevésre értékelt művésznek is lehetnek ihletett pillanatban
született, népszerű vagy másért fontos művei, és a legnagyobb nevekhez
is fűződhetnek a piacon (vagy a falon) kevéssé érvényesülő alkotások.
Az ismertebb művészek képeinek mozgása mégis jól követhető az aukciós
piacokon, és ez – bár a múlt eredményei nem garantálhatják a további jó
teljesítményt – legalább kiindulópontot nyújthat a befektetések
megtervezéséhez. A Mukincs.com a statisztika és a művészettörténet
sajátos ötvözetét felhasználva igyekszik megtalálni a legérdekesebb
befektetéseket. Az 1997–2006-os időszak árveréseit figyelembe véve a
legmagasabb leütési ár, az egy festmény-négyzetcentiméterre jutó
átlagár, illetve az eladott festmények száma alapján a legbiztosabb
befektetésnek a 25. oldal táblázatában felsorolt művészek képei
bizonyultak.
