Gondolkodtak már azon, hogy mi lesz a legújabb nagy dobás az üdítőitalok piacán? Szénsavas üdítőital, gyümölcslé, energiaital, jeges tea – aki azt hiszi, hogy már teljes a paletta, nagyot téved. Jön ugyanis a jégzselé!
Az egész egy elromlott hûtőszekrénnyel kezdődött – emlékszik vissza az egyik feltaláló, Miklósi József, lapunk szakértője, akinek sikeréről nem kis büszkeséggel számolunk be ezeken a hasábokon. A hőfokszabályozót Molnár Norbert – egy másik majdani feltaláló – kiiktatta: a berendezés így legalább mélyhûtésre alkalmas volt. Történt egyszer, hogy három másik fiatalemberrel együtt dehidratáláson estek át egy házibulin (vagyis az elfogyasztott alkohol hatására kiszáradtak): ekkor került sor az említett hûtőszekrényben tárolt ásványvíz felbontására.
A palackból érdekes anyag került a poharakba: se víz, se jég – valami a kettő között. A fiatalemberek – három fizikus és két villamosmérnök – az italban szakmai problémát láttak. Elmélet elméletet követett, míg meg nem fejtették a különös ital titkát. A talányból aztán üzleti titok lett: a fiatalok céget alapítottak az ötletre, és szabadalmi bejelentést tettek. Sőt, egy GVOP pályázaton is elindultak, és csaknem 8 millió Ft-ot nyertek az ötlet megvalósítására.
Később a korábban tett szabadalmi bejelentést visszavonták, majd tavaly bővített bejelentést tettek (ez iparjogvédelmi szempontból volt fontos). 2006 nyarán – Kriston Ákos társtulajdonos és feltalálótárs vezetésével – a társaság bejutott az Intel és az amerikai Berkeley Egyetem támogatásával Szófiában rendezett NOVATech- Com elnevezésû versenyre. A feltalálók olyan értékesítési modellt dogoztak ki, amely a jégzselégyártó berendezésre, illetve újszerû marketingalapokra épült. Az immár új szabadalmi bejelentés abba a fázisba jutott, hogy hamarosan nemzetközi bejelentést tesznek, illetve az amerikai piacra gondolva az üzleti modellt is oltalom alá kívánják helyezni az USA-ban. A termékkel és az értékesítési modellel a társaság harmadik díjat (közönségdíjat) nyert, amelynek bruttó értéke csaknem félmillió forint volt.
De milyen is ez a termék, amellett, hogy hideg? Bármilyen vízbázisú folyadékból előállítható, és tetszőlegesen ízesíthető: azaz elképzelhető zselé állagú ásványvíz, vagy éppen sör-, esetleg pezsgőzselé.
A jégzselé alapvetően különbözik az eddig ismert jeges élelmiszerektől. A termék ugyanis alaktartó, azaz a pohárban öt-hat percig megőrzi hideg jeges állagát és alakját, de a szájban – pezsgő, bizsergető érzés kíséretében – egy szempillantás alatt folyadékká válik. Mindennek igen élénkítő, frissítő hatása van – mondja Miklósi. Ehhez semmiféle aromát vagy mesterséges adalékanyagot nem használnak: a jégzselé tulajdonképpen víz–széndioxid nanokompozit. Ez csak bonyolultan hangzik, de valójában igen egyszerû: arról van szó, hogy nano- és mikrométer méretû – azaz 10-8–10-9 méteres tartományba tartozó – széndioxid buborékokat zárnak jégkristályokba. (Azaz ezek a buborékok ezerszer-tízezerszer kisebbek annál, amit például a szódavízben vagy a pezsgőben megszoktunk.)
A találmány további előnye, hogy nemcsak az élelmiszeriparban használható, hanem minden olyan helyen, ahol nagy hőelvonásra van szükség – vagyis például az egészségügyben, égési sérülések kezelésére. Ugyancsak jó szolgálatot tehet az iparban, ahol a jégzselének – mint hûtőközegnek – két fontos tulajdonságát lehet kihasználni: hogy hideg, mint a jég, és csővezetéken szállítható, mint a víz.
A feltalálók – az említett Miklósi, Molnár és Kriston mellett Orosz Mihály és Vaspál Gábor – most befektetőket keresnek, és közben nemcsak a magyar, de még csak nem is az uniós piacra gondolnak, hanem rögtön a világpiacot célozzák meg.