A nap üzleti tanácsa
A reklám annak művészete, hogy a fejet célozzuk meg, és a pénztárcát találjuk el.
(Packard, Vance Oakley, amerikai társadalomkritikus, újságíró)
Képzeletbeli falamon Magyarország- és világtérkép. Az elsőn azt jelölgetem, melyik erdei vasútvonalon utaztam már (kis lépésekben, de szépen haladok!), a másikon viszont, hogy mely országból származó szerzők krimijét olvastam. Ezúttal nem várt helyre kerülhet pipa: itt vannak a legújabb izlandi krimik. Méghozzá nem is akármilyenek: szerzőjük elnyerte a legjobb skandináv krimi díját 2002-ben, valamint (és ez még nagyobb szó) a brit krimiírók szövetségének díját, az Arany Tőrt (ennek a díjnak a történetében ő az első szerző, aki nem angolszász). Az író Arnaldur Indridason, azaz Indrid fia, Arnaldur. (A bevezetésben remek kis ismertető olvasható az izlandi nevek jellegzetességeiről, ami az Animus Kiadót dicséri. Ahogy a kötet egésze is: kellemes, kézbe kívánkozó formában, nagy füllel plusz külön könyvjelzővel, és mindenekelőtt Tótfalusi István szokásosan magas színvonalú fordításában adták ki a Skandináv krimik sorozatának ezt a két darabját). „Indrid fia” tökéletesen birtokában van a krimiírás eszköztárának. Ütős első mondatok („A szavak ceruzával voltak a holttesten hagyott papírlapra firkantva.”,, illetve: „Rögtön tudta, hogy emberi csont, amikor elvette a kislány kezéből, aki a padlón ülve rágcsálta.”), jellegzetes, könnyen megkedvelhető, kissé kiégett, magánéleti problémákkal küszködő nyomozó, a múltba visszanyúló, apró részletekben kibontakozó történet. Ugyanakkor ne gondoljunk pergő akciókra vagy energikusan kombináló kis szürke agysejtekre. Inkább a Maigret-történetek melankolikus komorsága a köbön, a párizsi könnyedség és elegancia nélkül. Reykjavikban is hozzánk hasonló emberek élnek, és a mieinkhez hasonló lakótelepek épülnek, csak állandóan esik az eső, és az építkezéseken emberi csontok kerülnek elő a sötét múltból, a hasonlóképpen sötét jelenben okozva ezzel bonyodalmakat. Nem egyszerűen kriminek tűnnek, hanem sötéten árnyalt pillanatképnek az izlandi világról, a szigetországokban elkerülhetetlen genetikus örökségről, kilátástalanul reménytelen emberi helyzetekről. Tűző napsütésben és harminckilenc fokban kimondottan jólesik az ilyesmi. (M. J.)
