Ebben a hónapban új irányokba követtük a gasztronómia iránytűjét: a budapesti Taverna szálló BorART Klubjában végigettünk egy minden fogásában csokoládét felvonultató menüt, míg Svájcból borokat kóstoltunk. És végül nemcsak a Genfi-, hanem a Velenceitó partjáról is újdonságokról számolhatunk be: megnyílt az Agárdi Pálinkafőzde új látogatóközpontja.

Egy óra svájci borokkal
Svájcban nemcsak órák, bankok, csokoládé és beton teremnek, hanem szőlő is. Ott ered két nagy „borfolyó”, a Rhone és a Rajna: a hegyoldalak mesterséges teraszain Valais (németesen ismerősebb: Wallis) kantonban is megterem a szőlő. Nemrég az egyik vezető borászat, a chamosoni székhelyű Giroud tartott bemutatót a Magyar Borok Házában.
Saszla – milyen mezítlábasan, cselédlányosan is hangzik ez a név! Chasselas? Így mindjárt előkelőbb! Svájcban bort is készítenek az itthon inkább csemegeszőlőként ismert fajtából, és nem is rosszat: reduktív, könnyű, mély elköteleződést nem igénylő etűdöket. A petite arvine-t pedig máshol nem is termesztik, csak Svájcban: a hungaricum mintájára akár helveticumnak is nevezhetnénk. A fajtajelleg ebben a borban sem olyan erős, mint a termőterület és az éghajlat, illetve a reduktív technológia hatása. Nagyon férfiasak, ásványosak a valais-i borok, és éppen ezért kiválóan érlelhetőek. A magyar közönséget leginkább a syrah füstös, húsos illata és zamata lelkesítette fel, de a cornalin kevésbé nemzetközi, fűszeres aromái köztünk szólva talán izgalmasabbak.

Édes étel
Ez sem nyomdahiba. A budapesti Taverna szálló Bor- ART Klubja októberben a csokiról szólt: a Valrhona csokoládé nemcsak a desszert receptjében szerepelt, hanem ott volt az előételtől kezdve a levesen át a főételig minden fogásban. Vagy tíz év óta tudjuk, hogy a csokihoz elsősorban nem édes bort érdemes inni, mert a bor keserű vagy savanykás lesz tőle. A főfogáshoz is ezért kaptunk vörösbort (syrah-t). A birsalmafőzelék szilvás szarvascombbal, tönkölybúza szalmával és csípős forró csokoládéval sokáig emlékezetes marad a kompozíció sötét, bársonyos, férfias hangulata miatt. Ványi László séf receptjét csupán egy dologgal egészíteném ki: hallgassunk mellé zenét. Ha vacsorázunk, Frank Sinatrától a „My way”-t, ha vasárnapi ebédről van szó, akkor Bach-tól az Airt. (Ez csak addig tűnik sznob okoskodásnak, amíg ki nem próbáltuk.) Szűcs Árpád főcukrász desszertje Fekete-erdő torta volt, illetve annak modern, dekonstruált, elemeire bontott megfogalmazása: az összetevők elkülönültek a tányéron, és tulajdonképpen a melléjük felszolgált shiraz foglalta őket keretbe.

Centrumban a látogató
A svájci borászok a termés nagy részét a pincénél értékesítik: ebbe az irányba tart az Agárdi Pálinkafőzde is. A cég nemrég nyitotta meg látogatócentrumát: reményeik szerint eljön az idő, amikor minden három üveg pálinkából itt értékesítenek egyet. És mivel éhgyomorra nem lehet pálinkát inni – de még csak kóstolni sem – kemencében sült, hagyományos magyar ételekkel várják a látoés kóstolgatókat. A fuvola vagy szaxofon finom fémszerkezetét idéző lepárlón készült italok közül bűn kihagyni egyet is, de a marcipános magzamattal illatozó erdei megygyet nem megkóstolni kimondottan szarvashiba. (És mint tudjuk: ha már szarvas, inkább legyen comb.)