A nap üzleti tanácsa
A reklám annak művészete, hogy a fejet célozzuk meg, és a pénztárcát találjuk el.
(Packard, Vance Oakley, amerikai társadalomkritikus, újságíró)
Ma 2010. szeptember 10. péntek, Nikolett, Hunor napja van.
Nagyítás
Füstbe jött terv(2007.11.01.) Dugóhúzó
Szerző: Kőrizs Imre
Legutóbb az egzotikus gyümölcsökből készült – banán, gránátalma, narancs – párlataikkal hívták fel magukra a figyelmünket, és ezúttal is dél felé, karibi irányba tapogatóztak. Ahol is dominikai szivart találtak. A szivarra a szivarpálinkához volt szükség: ahhoz, amelyet tokaji aszútör-kölyből pároltak, és nyolc hónapig olyan hordóban érleltek, amelyben korábban három évig hatputtonyos aszút tartottak. Ha jól számolom, mindössze néhány hordó ilyen pálinka készült, azaz szinte aukciós példány minden palack. A megjelenést egyébként – akár a szivart – kimondottan a pálinkához választották: az italt nem a szokásos karcsú palackban postázzák, hanem súlyosabb, tölgyfás-bőrgarnitúrás könyvtárszobát idéző, távolról talán konyakokat idéző üvegben. A bemutató sztárja, a pálinkával már három-négyéves korában ismeretséget kötő Szabó Győző el is mondta: neki a szivar és a pálinka mellé már csak egy bőr füles fotel hiányzik a tökéletes élményhez. Helyezzük tehát magunkat képzeletben egy füles fotel ölelésébe, gyújtsunk rá – nagyon is valóságosan – a corona méretű Ve-ga- Finára, majd nyissuk ki a palackot. Amikor kiengedjük belőle a szellemet – spiritus vini: a bor lelke –, a viszonylag magas alkoholtartalom tolakszik előre, de hamar felzárkóznak a mazsolás, aszús aromák is, különösen az úgynevezett régi stílusú aszúkra jellemző dió (hovatovább diós bejgli). Szájban is megjelenik ez a száraz sherrykre is emlékeztető elegáns, hűvös jegy, amit remekül egészít ki a szivar. Vagy a szivart a pálinka? Ennek eldöntése remek alkalom a meditációra. Véleményünk szerint a pálinka uralkodik a kicsit enyhe, nem túl földes szivar aromái fölött, de azok végül is békésen tűrik az uralmat. El is hangzott: szándékosan nem kubai dohányt ajánlanak mellé, mert annak van egy „sajátos mellékíze, amely tulajdonképpen a fő íz.” Ez persze nem azt jelenti, hogy a pálinkát csak szivarhoz lenne érdemes inni: ilyenkor tél közeledtével önállóan, „folyékony nagykabátként” is fogyasztható. De persze esetünkben helyesebb konkrétan prémgalléros, vajpuha kasmírfelöltőről beszélni. Igazságtalanok lennénk, ha szivarról szólva nem említenénk meg a konyakot – sőt, a cognacot. Éppen lapzártánk idején mutatta be a sajtónak a Rémy Martin választékát Patrick Mariuz, a márka utazó nagykövete. Az érleltség időrendjében haladva a VS-től VSOP-n át az XO-ig kóstoltunk. Az elsőt tisztán és Canada Dry-jal, a másodikat pedig jéghidegen is teszteltük. Ebből is látszik, hogy a több mint százéves cég nem zárkózik el az új fogyasztási szokások – az új fogyasztók – elől. Ha szobában vagyunk, igyuk szobahőmérsékleten, de aki épp egy péntek estét mulat át, nyugodtan fogyassza úgy, ahogy neki tetszik: jéggel, jéghidegen vagy akár koktélban. Érdekes, hogy a konyak virágos, gyümölcsös és fűszeres íz-, illetve illatjegyei egyre „sötétednek” a korral. A gyömbér a VS aromáját inkább kiemeli, érthetőbbé teszi, de a VSOP, pláne az XO ízei inkább önmagában érvényesülnek. (Folyt. köv.)
