Pezsgőszezon van. Mindig pezsgőszezon van. Azt írtuk e hasábokon – nem ezeken a megújultakon, hanem évekkel ezelőtt –, hogy a pezsgővel teljesen szabad a szerelem: bárhol, bármikor, nem kell hozzá kiöltözni, mert attól, hogy valaki pezsgőt iszik – és szivart szí –, még nem lesz Bóni gróf. Mert ahogy Denis Billecart, a champagne-i Billecart-Salmon pezsgőház egyik tulajdonosa mondta: voltaképp a pezsgő is bor.

A blanc de blancs azt jelenti, hogy „fehér a fehérekből”, és olyan pezsgő címkéjére írják, amely csak fehér szőlőből – rendesen chardonnay-ből – készült, vagyis egy cseppet sem tartalmaz kék szőlő, jellemzően pinot noir mustjából. A kék szőlőről egyébiránt tudvalévő, hogy ha gyorsan préselik ki, és nem hagyják, hogy a szőlőhéj vörös színanyagai kiázzanak a mustban, ugyancsak fehér bort ad. Az ebből készült pezsgő: blanc de noir. Pezsgő és eper: ismert párosítás, de a Billecart-Salmon Blanc de Blancs-jának már az illatában benn van az eper: friss pezsgő, amelyben nem az élesztős erjedési aromák dominálnak, hanem a gyümölcs. Nem elegáns, inkább laza, lendületes és ígéretes, mint egy frissen érettségizett.
A Brut Réserve ezzel szemben összeszedettebb, de még mindig a gyümölcs uralja: az eper mellett a málna is megjelenik az illatban. Ebben a palackban a chardonnay mellett pinot noir és pinot meunier is van, talán az utóbbi kékszőlő adja a piros bogyós aromákat.
Kóstoltuk még a rozét, ezt a „fiatal nőt”, az Elisabeth Salmonról elnevezett, karamellizált sárgarépát, kenyérhéjat, avart, gombákat és élesztőt mutató, magyar ínynek talán szokatlanul érett, évjáratos rozét 2000-ből – ezt az „érett nőt” –, illetve az alapító Nicolas François Billecart- nevét viselő cuvée-t (1998).
Az utóbbi kettő mindenképp nehézsúlyú – ha lehet ezt pezsgőről mondani –, de a legnagyobb szám a Le Clos Saint-Hilaire volt, amit korábban, egy olasz márki készletéből kóstoltunk. Ez az egyetlen hektáron termett, pinot noirból készült blanc de noir egyszerre fényes, ragyogó, hűvös és tüzes, könnyed és komoly: egy nehézatléta képességei egy balettáncos testében, egy átlagcsalád havi rezsijének duplájáért.

A szerző az Üzlettárs Magazin korábbi főszerkesztője; egyetemi tanár, költő, borszakíró.