Az egészség és a táplálkozás összefügg – ez napjainkban mindenkinek világos. Egy menedzsernek, egy felelősségteljes pozícióban lévő üzletembernek pedig különösen élesen kell látnia az összefüggéseket. Ehhez képest nagyon kevesen képesek megérteni azt az igazságot, hogy ha nem vigyáznak magukra, előbb utóbb nem menedzserek lesznek, hanem kipurcant, potenciális betegjelöltek. Szervezetünk egy csodálatos konstrukció tökéletességével próbálja követni és kielégíteni mindazt az elvárást, amellyel igazi zsarnok módjára kihasználjuk, és nem veszünk tudomást az apró vagy kevésbé apró jelekről, amelyekkel próbálja jelezni tudatunknak, hogy baj van.

Mik ezek a jelek? 

• Az érthetetlen zsírréteg, amely a hasi tájékon egyfajta úszógumiként (segítség!) jelentkezik – de hát ez „biztos a korral jár”. 
• A vérnyomásunk, amelyre az orvosunk egyre aggasztóbban csóválja a fejét, majd elkezd gyógyszereket felírni – de hát „ez már csak így van”. 
• A vércukor-, triglicerid- és koleszterinszintünk, amely az utóbbi szűrésen egy picit az átlag feletti értéket mutatott – de hát „ez szinte minden második embernél jelentkezik”. 
•  Az érthetetlen fáradékonyság, amely reggelente, délutánonként vagy étkezés után leterít – de hát persze „többet kéne aludni, csak erre nincs idő”. 
•  Az időről időre előforduló gyomorégés vagy fájdalom – de hát ez biztos a tegnapi fogadáson ivott vörösbortól van, „majd elmúlik magától”. 
•  A furcsa helyeken és időszakosan jelentkező bőrkiütések és kipirosodások, irritációk – de hát ezzel már nem is foglalkozunk, „ezek mintha nem is lennének”.

Nincs probléma?
Most talán sokan elégedett mosolylyal hátradőlnek, és azt gondolják, na, hát nekem ilyen problémáim nincsenek: a vérképem mint egy csendélet, minden héten rendszeresen sportolok, odafigyelek magamra, és minden szempontból jól érzem magam a bőrömben!
Örülök, hogy ennyi fiatal és energikus olvasója van Az Üzlettársnak, de azért csendesen megkérdezném, nem fáj néha egy kicsit a dereka, vagy a háta? Nem szokta azt érezni, hogy egy kicsit túleszi magát, amit előkelően kellemes jóllakottság érzésnek titulál? Nem tapasztalta, hogy kétemeletnyi gyaloglás után mintha kicsit pihegett volna? Vagy, hogy hazaérve csak egy kiadós vacsora és egy pohár bor az, amire vágyik? Hogy napi négy órákat alszik? Hogy képes egész nap nem enni, nem inni, nem végezni semmi olyan tevékenységet, amely a napi anyagcseréhez szükséges, csak végigdolgozni 10-16 órát (és persze ezért még tudat alatt büszke is magára)?

Három tyúklépés
Van három fontos tényező, amellyel komoly lépéseket tehetünk mind a magunk, mind környezetünk egészsége érdekében:
1. Étkezzünk rendszeresen!
a) A szervezet normális működése érdekében beállított rendszeresség a táplálkozásban.
b) Ezzel az elhízás veszélyét nagyobb mértékben csökkentjük, mint gondolnánk, hisz a szervezet tartalékolási és bizonytalansági tényezőjét redukáljuk.
2. Szabályozzuk tudatosan a mennyiséget!
3. Gondosan válogassuk meg, mit nassolunk a tárgyalások alatt!

Súlyos kérdések
Egy kedves férfi ügyfelem azt mondta nekem: „Látja, amikor még fiatal voltam, háttérbe szorítottam az egészségemet, és feláldoztam azért, hogy minél sikeresebb legyek, és minél több pénzt kereshessek. Most meg itt ülök önnél, és minden pénzemet hajlandó lennék odaadni, hogy visszaszerezzem az egészségemet, de látom, ez a folyamat fordítva már nem működik.”
Az egészségtelen táplálkozás egyik leggyakoribb, szemmel is jól látható velejárója a túlsúly. Az elhízás korunk pestise, hisz nemcsak egészségünket veszélyezteti, de társadalmi megítéltségünket is alááshatja. Abbéli vágyunk azonban, hogy testsúlyunkat normalizáljuk, néha rosszabb eredményekre vezet, mint ha nem tennénk ez ügyben semmit. Hiába tudjuk nagyon jól, hogy a drasztikus fogyókúra minden esetben a leadott kilók duplájának visszaszedésével jár, mégis minden divatdiétának bedőlünk, valami csodában bízva. Mert persze attól a gondolattól, hogy életmódunkon kell gyökeresen változtatnunk, elönt minket a reménytelenség. Elhisszük, hogy egyszerűbb egy-két hét önsanyargatás, mint változtatni egy-két szokásunkon. Nem nagy dolgokról van szó. Vegyünk sorra néhány tipikus ilyen étkezési szokást!

Baglyok
Az egyik leggyakoribb és legveszélyesebb magatartásminta az egész nap koplaló és a munkanapot nagy evéssel lezáró viselkedés, ami általában férfiakra jellemző. Kifejezetten férfi agyi működést fémjelez az a mód, ahogy az adott feladatra való koncentrálás minden egyéb életfunkciót háttérbe szorít. Akár arról is hajlamosak vagyunk ilyenkor megfeledkezni, hogy órák óta ki kellene mennünk a mosdóba.
Férfias munkatempóval rendelkező hölgyek esetében is megfigyelhetjük ezt. Fontosabb egy tárgyalás, egy prezentáció összerakása, egy probléma megoldása, mint az alapvető anyagcsere-folyamatok felismerése és kielégítése. Mivel itt valóban az akarati tényező egyfajta tudatos alkalmazásáról van szó, sok esetben félig-meddig szinte büszkék vagyunk rá, hogy képesek vagyunk egész nap egy falatot sem enni, és nyilván teljes joggal érezzük azt, hogy este jár nekünk a kiadós vacsora.
Sajnos még ha azt gondoljuk is, hogy nem eszünk olyan sokat, szervezetünk az egész napi megvonásból okulva minden ilyenkor bevitt táplálékot sokszorosan tartalékolni próbál. A tapasztalat azt mutatja, hogy ilyenkor gyakorlatilag duplán vacsorázunk, ami mindenképp túlzott energiabevitelt eredményez. Ennek következményeit pedig senkinek sem kell hosszasan taglalni.

Rágcsálók
Látszatra épp az előbbi ellentéte, de kimenetelét tekintve az előbbihez hasonló jelenség, amikor valaki rágcsál egész nap, csak-egy egy falatot, de azt folyamatosan. Ezt a mintát inkább nők követik, és a legtöbb esetben sikerült olyan tökélyre fejleszteniük, hogy maguk is elhiszik azt az önámítást, hogy ők szinte nem is esznek semmit.
Az étel minősége szempontjából sajnos ez így is van, és míg az előző esetben egyértelmű túltápláltságról, ebben az esetben alultápláltságról beszélhetünk. Végeredményben itt is arról van szó, hogy sajnáljuk az időt a normális étkezésre, azaz saját magunkra. Bármilyen megdöbbentő is, mindkét esetben hasonló egészségügyi problémák léphetnek fel, többek között – alkattól függően – az alattomosan lerakódott zsírrétegek megjelenése is ide tartozik.

A megoldás
Férfi, illetve női agytól függetlenül mindkét esetben a magától értetődőnek tűnő, mégis látszatra oly nehezen megvalósítható rendszeres és változatos étkezés a megoldás hoszszú távon. Kutatásokkal igazolták, hogy azokban az esetekben, ha egy rendszertelenül és össze-vissza étkező felnőtt életébe bevezették a rendszeres napi háromszori vagy négyszeri étkezést, egy éven belül számos olyan, addig csak gyógyszerrel kezelhető probléma kezdett el normalizálódni, mint az anyagcserepanaszok, a vérnyomás, a vércukorszint és persze a testsúly. Ez utóbbi átlagosan évi két-öt kg csökkenést mutatott a kiinduló súlytól függően – és az elfogyasztott ételektől függetlenül!
Tegyünk egy kísérletet saját magunkkal! A rendszeres étkezés csak addig tűnik kivitelezhetetlennek, míg el nem kezdünk figyelni testünk jelzéseire! Fontos, hogy ne csak kávéval indítsuk a napot, hanem reggel vagy délelőtt együnk valamit, mert így hozzuk működésbe az emésztésünket. Hacsak nem kiadós sporttevékenységgel töltjük a délelőttöt, akkor mindenképpen valami nagyon könnyű reggelit javasolok, erre a leginkább a gyümölcs az alkalmas, vagy a zöldségek közül a paradicsom. A pirítósok, péksütemények és szendvicsek nem jók erre, mert emésztésükkel rögtön le is terheljük a szervezetet.
Táplálékunk minősége az egyik legfontosabb tényező mind esztétikai, mind egészségügyi szempontból.

A szerző pszichológus, az Angyalok Konyhája ügyvezetője és tulajdonosa. www.angyalokkonyhaja.hu